Az utóbbi időbe olyan magányosnak érzem magam,
mintha teljesen egyedűl lennék az egész világ ellen..
Se szerelem se barátok, vagy ha mégis.. kitudja, 
barátok-e tényleg vagy sem, szerelem-e tényleg vagy nem..
Itt vannak melletem de még is oly magányos vagyok.
Nem tudok bízni se magamban se másban..
Annyi ember átvert, kihasznált, olyanok akikben tényleg
megbíztam, akiket szerettem, és akik *szerettek*, de még
is hátba szúrt mindegyik..
Valyon a mostani barátok barátok?
Vagy idővel ők is majd ellenem fordulnak?
Egy barátban megbízik az ember nem?
De én nembizom senkiben, akkor nincsenek barátaim?
A sok csalódás elgondolkodtatja az embert hogy
bízhat-e még valakibe vagy sem, és ilyenkor jön
az ahol én tartok most.. A magány..
Ha nembízol senkiben nincs barátod, ha nincs
barátod egyedül vagy és magányos..
A sok csalódás után hogy bízhattna meg az ember bárkiben is…
Jó igen tudom hogy nem minden ember egyforma
de, ezt sokan mondták már hogy..”Figyi én nem olyan 
vagyok, bennem megbízhatsz” és késöbb
kiderül hogy mégse kellet volna benne megbízni..
A barátság is olyan mint a szerelem.
VAK!!
Vakon bízol a másikba mert hiszed jóbarát, és elmúlik
a magány érzet egy pillanatra újra mosoly derül az arcodra
míg végül újra a csalódás, mély depresszió és magány..
Az ember sose tudhatja biztosra, hogy kiben bizhat, kivel 
barátkohat, kivel kössön életre szóló kapcsolatot, csak 
reménykedhet hogy jól döntött és vár, vár hogy milesz majd
a végén, ott lesz melletted a végén vagy sem..
Idővel mindnenki rájön kivolt igaz barát és kinem..
Hogy jól döntöttél-e vagy sem..
Én kivánom mindenkinek hogy találjon igaz barátot,
igaz szerelmet, akik a végén majd ott lesznek mellette..
Nem egyedül alszik majd ki az élet lángja a szívében,
és nem úgy találnak rá majd késöbb, bomló tetemére..

Megosztás a facebookon